Újra eltelt egy nyár… Ez számomra most nem szomorú, mert az eltelt – csak látszatra terméketlen – három hónap alatt kikristályosodott, merre is akarok tovább haladni.
Sokáig keresgéltem, hogyan tudnám a legjobban támogatni az oroszul tanulókat. Gondolkodtam, milyen tananyagokkal, milyen módszerekkel tanulhat a leghatékonyabban az, aki jószerivel csak a saját erejére támaszkodhat. Úgy éreztem, zsákutcába jutottam, mert éreztem, hiába a befektetett rengeteg energia, nincs meg a kívánt eredmény.
A megoldást az idő és a saját angoltanulásom hozta meg. Az a tény, hogy egyedül, kezdő szintről elkezdtem tanulni egy idegen nyelvet, és két-három hónap alatt mennyit fejlődtem benne, megerősített abban, ami tulajdonképpen három évtizedes tanári pályám legfontosabb tapasztalata: a szavak magolása és a nyelvtani feladatok megoldása helyett akkor tanulhatunk meg jól és nem túl nagy nehézségek árán egy idegen nyelvet, ha az élő nyelvből vett szövegekkel foglalkozunk.
Rádöbbentem, …
… hogy én magam igazából nem külön tanultam a szavakat.
… hogy akkor volt igazán kedvem mind az orosszal, mind a némettel foglalkozni, ha engem érdeklő témákról olvashattam.
… hogy verejtékes munkával megtanultam ugyan a nyelvtant, de nem azért tudom, mert feladatokat oldottam meg.
… hogy egy-egy hallott mondat sokkal jobban megragadt bennem és sokkal hasznosabb volt, mint a tökéletesen megtanult szabályok.
… hogy bármennyire is tudtam már mindkét nyelvet, csak akkor kezdtem el jól beszélni, amikor rászántam magam, és sok-sok szöveget hallgattam, filmet néztem.
Hát ezért foglalkozom mostanában annyit a történetekkel.