Kép: Szentpétervár, Néva

Angolul tudni manapság “alap”, ahogy a kisebbik fiam mondja. Mégis úgy gondoltam, elég lesz az orosz meg a német, én már így halok meg, hogy kimarad az életemből a legfontosabb világnyelv. 

Aztán egyszer csak történt valami… Ennek a valaminek mindig meg kell történnie ahhoz, hogy elszánjuk magunkat a cselekvésre. Ez a valami jelen esetben egy szeptemberi konferencia, ahol sok-sok európai kollégával kellene angolul szakmáról beszélgetnem. Ничего не поделаешь…, lássunk hozzá!

… És elkezdtem. Ilyen egyszerűen. Egyetlen kikötésem volt a dologgal szemben: meg kell valósítanom azt, amit mindig “papolok” másoknak: a nyelvtanulás legyen élvezetes! Ne legyen kínódás! Ne legyen szavak magolása! És hagyjuk a nyelvtanozást! Nem nyelvész leszek, csak kommunikálni akarok egy idegen nyelven.

És?

Jelentem, a dolog remekül működik!!!! Egyelőre nem tudok minden nap “tanulni”, de minden alkalommal alig várom, hogy angolozhassak! És semmi kényszert nem érzek, hanem csak azt, mennyire szórakoztató nyelvet tanulni!  

Ha nincs ellenedre, néha megosztom veled a tapasztalataimat. Mert meggyőződésem, hogy az oroszt is lehet így tanulni: élvezettel, szórakozva, kényszerek nélkül. Íme egy apuka történetén keresztül máris kipróbálhatod, milyen történetekkel oroszul tanulni.