Hallgatni arany. Meg se szólaljak oroszul?

Ha becsületesen végigolvastad az előző bejegyzéseket (itt és itt), akkor már valamennyire tisztában vagy azzal, mit ne csinálj, mi nem hasznos az orosz nyelvtanulásban.

Biztosan nagyon türelmetlenül várod, mi fog ebből kisülni. Hogy akkor mégis mi az, ami működik.

Pedig még mindig arról lesz szó, milyen hibát követünk el, mi nyelvtanárok, ami miatt a nyelvtanulók többsége csak későn tanul meg folyékonyan beszélni.

Eleinte jó lenne szegény diáknak CSAK HALLGATNI, azaz valódi hallgatónak lenni, mi mégis erőltetjük a kommunikációt.

Ugye ismerős az érzés: meg kellene szólalnod, várják, hogy mondj valamit, de te még nem érzed magad késznek erre. Még nem szeretnél beszélni ezen a nyelven, amiben annyira bizonytalan vagy.

 

 

Igen, tudom, vannak, akik azt állítják, minél hamarabb dobjuk be a nyelvtanulókat a mélyvízbe, annál hamarabb tanulnak meg úszni. (Én is írtam már erről bejegyzést.) Persze. Van, akinek meg egy életre elmegy a kedve az úszástól és az uszoda közelébe sem megy. Úgy gondolom, ezt nem szabadna erőltetni. Akkor szólaljon meg egy diák, amikor úgy érzi, itt az ideje. Amikor természetes számára, hogy idegen nyelven kommunikál.

 

 

Két példa:

Egy barátnőm csak tanult, tanult, készült, oroszozott, és sehogy nem akart beszélni. Már én is kezdtem aggódni, hogy lesz ebből nyelvvizsga. És akkor megszólalt, és beszélt, beszélt, beszélt… El voltam ragadtatva, annyira jól ment neki!!!!!

A kisebbik fiam két éves koráig nem volt hajlandó megszólalni. Nem gügyögött, nem volt ma-ma-ma, pa-pa-pa, amitől a szülők és a felnőttek olyan jól el tudnak olvadni. Hadd ne mondjam, mennyire meg voltunk ijedve, hogy mi lesz! Aztán valahogy a második szülinapja tájékán EGÉSZ MONDATOKBAN kezdett el kommunikálni. Persze most többen reklamálni fognak, hogy az anyanyelv elsajátítása teljesen más. Kérdem én, miért is? Talán annyiban, hogy a csecsemőnek semmilyen fogalma sincs a nyelvről, és a SEMMIBŐL jut el a nyelvelsajátításig.

A második nyelv elsajátításánál meg már van is fogalmunk arról, miről van szó.

Térjünk vissza a lényegre! És addig mi a teendő, amíg a nyelvtanuló nem szólal meg saját magától?

Hallgatni, hallgatni, hallgatni. Esetleg egyidejűleg olvasni is. Sok-sok idegen nyelvű szöveget.

Hallom a megrökönyödött kérdést: Meg se szólaljak?

De, beszélj sokat, később!

Eleinte elegendő egy-egy szót mondani.

Az egyszavas válaszok után jöhetnek az egyszerű mondatok.

Aztán majd a barokk körmondatoknak is eljön az ideje.

 

Íme a sorrend:

  • Sok-sok  eredeti szöveg hallgatása (ill. egyidejű olvasása).

  • Egyszavas válaszok.

  • Rövid mondatok.

  • Folyékony beszéd.

 

Most nincs házi feladat! Elegendő lesz a sokkot feldolgoznod, amit okoztam.

Gratulálok! Ha eddig kitartottál, és elolvastad ezt a sok szószt, tényleg szeretnél megtanulni oroszul.

Holnap végre beszélünk arról is, mit kellene tanulnod. 

2017-12-18T11:14:30+00:00