A nagy Beszéljünk oroszul! – sztori

Hogy is kezdődött? Egy blogbejegyzéssel.

 

 

 
Hú, mennyi minden történt azóta! Mennyi mindent meg kellett tanulnom! Eleinte azt sem tudtam, hol kell megnézni a megjegyzéseket, így egy szegény olvasónak két hónapig kellett várnia a válaszra.
Sokáig az is kérdéses volt számomra, hogy egyáltalán tényleg blogot írok-e, hiszen úgy gondoltam, az valamiféle napló, és az orosztanuláshoz nem is ez a műfaj illik.
 
Volt egy vezérfonalam, az orosz nyelvtan. Próbáltam szisztematikusan ennek a mentén haladni, és bizony minden délután leültem a notbook mellé, hogy újabb bejegyzést írjak. 
Szívesen emlékszem erre az időszakra, mert a példák keresgélése közben számtalan érdekességre bukkantam és a blogírás is egyre könnyebben ment. 
 
 
 
Ezen a picurka notbookon születettek az első két év bejegyzései.
 
Bevallom, eleinte azt hittem, nem lesz túl nagy érdeklődés az orosz nyelv iránt. Még élt bennem az az emlék, amikor az orosz tényleg csak köznevetség vagy utálkozás tárgya volt. Nagyon meglepett, hogy néhány hónap múlva már napi több százan is olvasták az egyre szaporodó anyagokat.
 
Aztán elkezdtem leveleket kapni, bennük számtalan köszönetet, dicséretet, kérdést. Bár a felesleges leveleket mindig kitörlöm az e-mail fiókomból, ezeket egytől-egyig megőriztem. Nem egy levelezésből lett virtuális, sőt valódi barátság. Nagyon szívesen válaszoltam a levelekre, bár néha nem volt könnyű. Sokan gondolták, gondolják ma is, hogy egy egész szerkesztőség áll a Beszéljünk oroszul! hátterében, pedig mind a mai napig egyedül vagyok. Régóta tervezem, hogy keresek magamnak társa(ka)t, mert így, egyedül túl sok álmom marad megvalósítatlan. 
 
Az idő telt, és a munka csak egyre szaporodott. Szerettem volna minél több segítséget nyújtani azoknak, akik orosztanulásra adták a fejüket, így jött létre a Facebook-oldal, a You Tube-fiók, így születtek hírlevelek, pdf-tanulmányok. Így szántam rá magam hosszas gondolkodás után, hogy létrehozzam a Beszéljünk oroszul! honlapot. Eleinte idegenkedtem tőle, de azóta látom, mennyi lehetőséget ad egy saját honlap, amit a blogspoton nem tudtam megvalósítani.
 
Aztán 2015 januárjában jött LÉna, a magazin. A LÉna nevet tulajdonképpen egy barátnőm adta, csak később jöttem rá, hogy ez nemcsak a Jelena orosz női név becézett alakja, hanem az én Magdaléna nevemé is. LÉnát ma is nagyon szeretem, nagyon sok szép percet, és éppen elég álmatlan éjszakát okozott a szerkesztése. 
 
Most úgy tűnhet, diadalmenet volt az elmúlt öt év. Pedig számtalan kudarc és be nem fejezett munka van mögöttem. Ott volt először az üzleti orosz nyelvtanfolyam. Egy egész nyáron át dolgoztam rajta. Abból a feltevésből indultam ki, hogy az oroszul tanulóknak elsősorban a munkában van szükségük a nyelvtudásra. Mekkorát tévedtem! Tulajdonképpen örülök is neki, hiszen kiderült, hogy azok, akik oroszt tanulnak, ezt sokkal többnek gondolják. Érdeklődnek Oroszország, az orosz emberek, a kultúra, a szokások iránt. 
 
A második legnagyobb hiányérzetem a filmekhez fűződik. Én magam nagyon szeretem az orosz filmeket, ezért elhatároztam, hogy olyan tananyagokat készítek, amik a filmek segítségével tanítják az oroszt. De be kellett látnom, hogy ennél nagyobb szükség van a kezdők számára készített, önállóan is tanulható anyagokra.
 
És itt véget is ér a mese…  
 
A honlap ma újraindul. Megújult a kinézete, a felépítése. Igaz, még vannak rajta javítanivalók, de azt szeretném, ha újra tudnád a tananyagokat használni.
Most elindulok egy új úton, amin még nagyon sokat kell tanulnom. De az a cél lebeg előttem, hogy minél használhatóbb, minél könnyebben tanulható tananyagokat készítsek, hogy minél többen megtanulhassanak oroszul. Akkor is, ha nem találnak magántanárt, tanfolyamot vagy megfelelő könyvet.
 
Ezért:
 
1. Összeállítottam egy csak videókból álló, több, mint 20 részes tanfolyamot, amiből az orosz nyelv alapjait lehet megtanulni. 
 
MEGNÉZEM!
 
2. Októberben megnyitja kapuit a VIDEOROSZ-KLUB, egy videós tudástár, amely minden hónapban 5-10 videóval szaporodik. 
 
Érdekelnek a részletek!

 

A mese mégsem ért véget….
Nagyon örülök, hogy velem tartottál ezen az úton. Gyere, menjünk tovább!
 
 
2017-09-08T20:16:53+00:00